3. fejezet

Elindultunk egy másik kis szoba felé.

-          Elnézést, kérdezhetek valamit? –fordultam Paulhoz.

-          Már kérdeztél. Csak nyugodtan mondd. –mosolyog rám.

-          Miért ül külön az apámmal? Megbeszélik a munkakörét vagy mi?

-          Jaj, de kis kíváncsi vagy. Egyrészt, másrészt pedig szeretném megismerni, ki fog vigyázni a fiaimra.

-          Apám egy bébiszitteri állást vállalt el?- szaladt ki a számon, miközben csodálkozva magam elé néztem. Gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. Összenéztünk Paullal és elnevettük magunkat.

-          Ez tetszett. Nem, de majdnem igazad van. Ezek a srácok, néha nagyon gyerekesen viselkednek, de ezt hamarosan te is megtapasztalod valószínűleg.

Mielőtt feltehettem volna azt a rengeteg kérdést, ami hirtelen az eszembe jutott, beléptünk a kis szobába. Egy hat személyes kis asztal volt bent székekkel. Semmi több. Ja meg persze öt fiú, akik egymást köpködték köpőcsővel, amit a kosárba lévő kenyérrel töltöttek meg. Mondjuk úgy, hogy nagyon kellett erőlködnöm, hogy el ne röhögjem magam hangosan. Ám mielőtt elfogott volna a röhögő görcs, Paul köhintett egyet. A srácok erre fel sem figyeltek. Ekkor Paulnak elkezdett vörösödni a feje, ami még viccesebbé tette a szitut és újra próbálkozott, de ezúttal más hangnemben.

-          Srácok! Azonnal fejezzétek be és mutatkozzatok be a hölgynek!- hop-hop. Már csak simán hölgy vagyok, semmi ez vagy ilyesmi. Meglepődtem.

-          Ohh.- nyögték ki egyszerre. Erre elmosolyodtam. Látni kellett volna azokat a meglepett arcokat. Baromi vicces volt, de tényleg. Majd behaltam. Először egy rövid barna hajú, barna szemű srác kapcsolt és rögtön elém lépett, hogy bemutatkozzon.

-          Liam Payne vagyok,- de halkan még odasúgta- bocsi a fogadtatásért.

-          Semmi gond- mondtam hangosan-. Malia Argent vagyok.

Rám mosolygott, majd arrébb lépett, hogy a többiek is bemutatkozzanak. Követezőnek egy szőke, kék szemű fiú lépett elém szélesen mosolyogva. Nagyon édes volt.

-          Niall Horan. Örvendek a szerencsének.

-          Úgy szintén. Malia Argent.

A következő fiú is kék szemű volt, de barna hajú. Vigyorgott, mint a tejbe tök. Nagyon mókásan festett kenyérdarabbal a hajában.

-          Louis Tomlinson vagyok. Remélem, szeretsz viccelődni. –vigyorog rám.

-          Természetesen. Malia Argent, de ezt hallottad már egy párszor.

-          Meglehet.

-          Egyébként nagyon jó díszt választottál magadnak.

-          Milyen díszt? Én nem választottam díszt. –mindenkitől csak értetlen tekintetet kapok.

-          Oh, ne haragudj, de azt hittem azt a kenyér darabot dísznek szántad a fejedre.

A többi srác hangosan felnevetett. Sőt, még Paul is a hátam mögött.

-          Melyik idióta lőtte a hajamba a kenyeret?- fordult hátra, hogy fürkésző és villámló tekintettel végig mérje a társaságot. Mindenki egy emberként Niall-re mutatott. Louis megcsóválta a fejét és elindult felé. Azt hittem mindjárt felpofozza, de nem. Elkezdte csiklandozni. Niall hangosan felröhögött. Nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem is a nevetés. Niall egyszerűen viccesen röhög. Nem lehet kibírni nevetés nélkül. Miután lenyugodtak a kedélyek, a göndör hajú srác lépett oda hozzám.

-          Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

-          Én is örülök. Malia Argent.

-          Tetszik a neved.

-          Hát… köszönöm szépen.

Az utolsó fiú is odalépett hozzám és kedvesen és biztatón rám mosolygott. Lehet, hogy azt akarta sugallni, hogy ő a legnormálisabb és ne aggódjak, van köztük normális is.

-          Zayn Malik.- ahogy kimondta a nevét, azt hittem rosszul hallok, olyan szép hangja volt. Na meg azok a szemek…

-          Malia Diana Argent.

-          Diana?

-          Igen Diana. De ha így mersz hívni, nem lesz olyan szép hangod, mint most. –basszus, hogy én mekkora egy idióta vagyok. Ha egyszer kijutok innen, megverem magam. Azt még nem tudom, hogy, de megcsinálom.

-          Szóval szép hangom van?- incselkedett velem, pimasz mosollyal.

-          Nem ehetnénk? Már csak azért is, mert éhen halok. –tereltem a szót, amin újra elmosolyodott.

-          A számból vetted ki a szót. –szólalt meg Niall. - Olyan éhes vagyok, hogy egy egész zebrát képes lennék megenni.

A kaja jó volt. Semmi extra. Standard menü, rántott csirkemell sült krumplival. Közben viccelődtünk és megtudtam róluk pár alap dolgot és ez fordítva is lezajlott.

-          Mesélj még magadról! –kérte Harry.

-          Mit meséljek? –kérdezek vissza.

-          Amit szeretnél. –válaszol Liam.

-          Kérdezzetek. Mire vagytok kíváncsiak? –na, ezt nem kellett volna. Mindenki elkezdte ordibálni a kérdését, ráadásul egyszerre.

-          Van pasid? –ki más kérdezhette volna, mint Harry. A vacsora alatt azért lejött, hogy ki a nőcsábász a csapatban.

-          Honnan költöztél ide? –Niall

-          Hogy-hogy itt vagy velünk? Mármint, hogyan keveredtél ide?- Liam

-          Ismered a zenéinket? –Louis

-          Miután érdeklődsz? –Zayn

-          Várjatok skacok! Egyszerre csak egyre tudok válaszolni. Harry: nincs pasim és nem is akarok egy ideig, úgyhogy ne is próbálkozz!

-          Francba! Muszáj lesz egy csajt szereznem, mert megbolondulok ennyi pasi között.

-          Már nem fogsz. –jegyeztem meg halkan. De úgy tűnik nem voltam elég halk. Mindenki felém kapta a tekintetét és kitört belőlük a röhögés. Az este folyamán sokadszorra. Harry nem díjazta annyira a beszólásomat.

-          Ez tetszett. –pacsizott le velem Loui és Niall.

-          Következő kérdés Niall-től érkezett –mondtam gép hangon. Újabb röhögés volt a poénom jutalma. -: Honnan költöztél ide? És a helyes válasz: dobpergés- mondtam húzva az időt. Erre mind előrébb dőltek a széken. –Beacon Hills.

-          Olyan messziről?- bukott ki a kérdés Niall-ből.

-          Igen, olyan messziről, de jöjjön a következő kérdés, amit Liam küldött nekünk. Kezdjük azzal, hogy hogy nélkül kerültem ide. Egyébként repülővel.

-          Kac-kac, de humoros tetszik lenni, kedves Malia.

-          Ohh… Örülök, hogy te is így gondolod nem csak én.

-          De mégis. Miért ezt a várost választottad, hogy ide költözöl?

-          Nem én választottam, hanem az apám és azért, mert itt kapott állást.

-          Mit dolgozik?

-          A testőrötök lesz.

-          Wow. Az tök jó. Biztos olyan jó fej, mint te.  –bókolt Zayn. Jaj, de aranyos.

-          És előtte mivel foglalkozott? –tette fel azt a kérdést Loui, amire már számítottam.

-          Fegyverkereskedő volt eddig.

-          Ajjaj. Tényleg jobb, ha nem próbálkozok. Még a végén lelő egy puskával, ha megbántalak vagy nem jól szólok. De nem tenném. –rémült meg Harry.

-          Nem tenné, nem olyan. Majd megismeritek. Jó fej és szeret viccelődni, úgyhogy jól jártok vele.

-          És anyukád? Nem jött veletek? –kíváncsiskodott Niall.

-          Nem. –válaszoltam egyszerűen.

-          Miért nem? –kíváncsiskodott tovább Zayn.

-          Mert miatta költöztünk el. Vagyis inkább az emléke miatt.

-          Ezt nem értem. –értetlenkedett Niall. Nem csodálom, hiszen ezt nem mondtam el nekik az este folyamán.

-          Anyám öngyilkos lett egy féléve. Ne kezdjetek légyszi sajnálkozni, mert nem lesz jobb senkinek. És Niall, Zayn, mielőtt elkezdenétek hibáztatni magatokat, ne tegyétek, mert nem tudhattátok.

-          Te aztán könnyedén kezeled ezt a témát. –jegyezte meg Harry.

-          Nem, csak fél év búslakodás után rájöttem, hogy az élet ugyanúgy megy tovább, és ha tovább emésztem magam azért, ami nem is az én hibám, elrepül felettem az élet anélkül, hogy bármit is tettem volna.

-          Bölcs gondolat. –ismeri el Loui.

-          Térjünk át a következő kérdésre. Ez nem mástól érkezett, mint a mi drága Zayn Malikunktól. –Lou mintha egy kicsit felháborodott volna. –Lou, valami gond van?

-          Igen. –válaszolt tömören.

-          És el is árulod mi az?

-          Az én kérdésemet kihagytad.

-          Akkor változás állt be a játék menetében Hölgyeim és Uraim. Zayn Malik kérdését későbbre hagyjuk. Most jöjjön Louis William Tomlinson kérdése. Kérdésre kérdéssel válaszolok: milyen zenéiteket? Ismernem kellene? –mindenki végig vigyorogta a műsorvezetői alakításomat.

-          Új igaz barát!! –kiáltottak egyszerre és mind a nyakamba borultak.

-          Fiúk, magyarázzátok már el ezt, mert nem vagyok képben.

-          Mi egy világszerte ismert fiúbanda vagyunk, a One Direction. –magyarázta Liam.

-          Wow. …Még mindig nem értem.

-          Vannak emberek, akik csak a hírnevünk miatt akarnak velünk haverkodni és bármilyen hihetetlen az nem meglepő, hogy nem vagyunk odáig meg vissza a boldogságtól. –mondta tovább Zayn.

-          Ne aggódjatok. Most hallottam életemben először rólatok. Egyébként nem tűntök első ránézésre sztárnak.

-          Megnyugtató, hogy így gondolod. –könnyebbül meg Harry.

-          Térjünk vissza akkor Zayn kérdésére. Mi iránt érdeklődöm? Hmm… Tánc, lovaglás, mások szívatása… nagy vonalakban ennyi.

-          Lovaglás? Te lovagolsz? Nem tűnsz túl lovaglós alkatnak. –mondja Loui.

-          Lovagoltam, mielőtt eljöttünk Beacon Hills-ből. Ha valami bajom volt, csak felpattantam a lóra csakúgy szőrén és vágtattam a közeli erdőben. Itt kibeszéltem a bajaimat a lovamnak, Twisternek, és miután megnyugodtam hazamentem. Még a Beacon-ben maradt barátaim gondozzák, amíg nem szerzek neki egy helyet, ahol tarthatom.

-          Értem. –jött egyszerre az egyöntetű válasz.

-          Ne haragudjatok srácok, de mennem kell, mert már apáék is gondolom mindent kiveséztek ennyi idő alatt. Majd találkozunk még. Remélem.

-          Természetesen. –válaszolt Harry fülig érő vigyorral. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért még be fog próbálkozni, ha összefutnánk.

-          Mindenképp. –mondta vigyorogva Loui és Niall.

-          Örülök, hogy megismertünk és találkozunk még. Ebben 100%-ig biztos vagyok. –örvendezett Liam.

-          Én is örültem a találkozásnak. –köszönt el Zayn a helyiség ajtajában. –Megadnád a telefonszámod nekünk, hogy egyszerűbben megtaláljuk egymást? –lediktáltam nekik a számom és ezt megcsináltuk fordítva is.

Elköszöntünk és elváltunk egymástól. Apa is akkor jött ki Paul társaságában a másik szobából. Elég jókedvük volt. Tudhattam volna. Apa ezzel próbálta elűzni a rossz gondolatait anyáról. Zseniális volt ez a vacsora, de tényleg. Most még taxizhatok hazáig egy részeg férfival. Pompás. Nem tudom mi hiányzott az életemből.

­***

Miután apát ágyba dugtam és rázártam az ajtót, nyugodtan léptem be a saját szobámba. Az ajtót most is bezártam. Elmentem zuhanyozni, ami most nem tartott 5 percnél tovább. Bedőltem az ágyba. Félálomban voltam, amikor csipogott a fülem mellett a telefonom. SMS-em jött. Ráhagyom, majd holnap reggel megnézem. Még egyszer csipogott. Aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Csak megnézem. 5 üzenet, 5 feladó. Az egyik Scott volt, aki azt kérdezte, hogy vagyok, hogy tetszik Anglia, találtam-e már házat, és ha ráérek, hívjam fel. A másik feladó Stiles volt, aki ugyanazokat kérdezte, amiket Scott, de ő még hozzáfűzte, hogy Twister (a lovam) jól van. A harmadik Lydia volt. Imádom a csajt. Ő volt az egyik legjobb barátnőm Beacon Hills-ben. Ő is azokat a kérdéseket tette fel, mint a fiúk, de ő megkérdezte azt is, hogy láttam-e már jó pasikat. A negyedik emberem Kira volt. Hasonló kérdések, de azt még hozzátette, hogy mikor találkozunk legközelebb. Még egy napja sem váltunk el már azt kérdezi, mikor találkozunk. Mindannyiuknak válaszoltam röviden, majd megnéztem az ötödik SMS-t.