Azt elfelejtettem leírni, hogy ez a történet nem 2015-ben játszódik, hanem nagyjából 2012-ben. Kitalált történet semmi köze a valósághoz gyakorlatilag. De hagyom is a rizsát, meghoztam a 2. fejezetet. Komizni ér. ;) Én
Malia szemszöge:
Végre megérkeztünk. Ahogy
kiszállok a taxiból egy óriási étterem tornyosult a fejem fölé. Nem hittem a
szememnek. Nagy volt, de nem volt túl csicsázva, tök ízléses. Megnyugtató, hogy
legalább nem kapok rosszalló pillantásokat. Legalábbis nem a ruhám miatt.
- Készen állsz?- kérdezte apu.
- Persze. Miért ne állnék?
A kérdésemre már nem válaszolt. Mikor beléptünk az étterembe egy barna
hajú férfi sietett felénk.
- Jó estét! Ön Mr. Argent?
- Igen, én. -válaszolta apám.
- Ez a hölgy is Önnel van? - kérdezi rám mutatva.
Majd felrobbantam. Mi az, hogy EZ a hölgy? Semmi EZ. Ő.
Basszus. Még hogy az angolok a legilledelmesebb emberek a földön. Pff. Süket
duma. Hol van ez a csávó az udvariasságtól? Mint én az amerikai elnökségtől.
Magyarán: jó messze. Már nyitottam a szám, hogy visszaszóljak, és jól
megmondjam neki a magamét, amikor apa belém könyökölt. Végül nyeltem egy nagyot
és egész higgadtan megszólaltam:
§
Igen, én is az úrral vagyok Mr.… Elnézést,
bemutatkozna?- nem hagyhattam ki. Ezt az „ez a hölgy”- ért kapta. Apa szúrós
tekintettel rám nézett. Ezért még kapok a fejemre.
- Jaj, tényleg. Milyen modortalan vagyok.
- (Igen, feltűnt. - jegyzem meg magamban.)
- Paul Higgins. Örvendek a szerencsének.
- Úgy szintén. Malia Argent.
- Kérem, kövessenek az asztalainkhoz.
Asztalaink? Milyen asztalaink? Egy kicsit lemaradtunk Paul
mögött. Apa erre suttogva megszólal:
- Hogy vagy képes így beszólni egy idegennek?
- Egy: hogy nélkül, kettő: „ez a hölgy”. Már nem azért, de nem arról híresek az angolok, hogy milyen udvariasak. Hogy Paul nem angol az egyszer biztos. –jegyzem meg még mindig puffogva.
- Kérlek, próbáld türtőztetni magad. Még nem is biztos ez az állásom és nem akarom, hogy már az elején elszúrd. Ráadásul még el sem kezdődött a vacsora.
- Elég nagy probléma lenne, ha a lányod viselkedése miatt rúgnának ki.
- Csak ígérd meg, hogy az este folyamán illedelmesebb leszel ennél! Sokkal illedelmesebb.
- Rendben, megígérem, de csak miattad.
Félbeszakítottuk a beszélgetést, mert Paul megállt előttünk.
- Chris, kérlek, menj be ebbe a helyiségbe és várj meg! Fél pillanat és ott vagyok csak a lányodat is leültetem- fordult apához Paul. - Ugye a lánya vagy?- kérdezte most tőlem.
Mégis kinek néz? A szeretőjének vagy mi? Apa szerintem látta
a gondolataim és egy kiskutya pofit bevágott, hogy viselkedjek. Megjegyzem,
nehezemre esett, de azért egy „ezt most komolyan kérdezed?” pillantást vetettem
Paul felé.
- Igen, a lánya vagyok.
- Nagyszerű. Akkor Chris mindjárt megyek.
