Malia
szemszöge:
Végre leszállt a gépünk. Már nagyon untam ezt a kínai csávót
itt mellettem. Esküszöm, azt hiszi, értem mit mond. Egész úton szövegelt és
próbált flörtölni velem. Ez besült.
Apuval megvártuk a csomagjainkat, aztán a repülőtér előtt fogtunk egy taxit és apa bediktálta a szállodánk címét. Természetesen melója van már, de lakásunk még nincs. Én is keresek valamilyen munkát, hogy minél hamarabb külön költözhessek. Érettségim már van, azzal nem lehet probléma. Ezen töprengtem a szállodáig. Miután kifizettük a fuvart és kipakoltunk a csomagtartóból jobban szemügyre vettem a szállodát. Hatalmas és nem tudom másképp kifejezni: csicsás. Mindegy. Remélhetőleg nem sokat leszünk itt.
Amint beléptünk a hallba, egy csomó headset-es emberkét láttunk összevissza rohangálni. Apával összenéztünk. Egy bólintással megegyeztünk, hogy ezek olyanok, mint a mérgezett egerek. Ezen a gondolaton mindketten elmosolyodtunk. Őszintén!!! Apa anya halála óta nem mosolygott, pedig alapvetően egy mosolygós, viccelődős, kedves ember. Mikor a portához értünk és kikértük a kulcsainkat,(mert megbeszéltük mielőtt elindultunk, hogy külön szobába leszünk, lehetőleg minél messzebb egymástól, hogy készülhessünk az új életünkre nagyrészt külön-külön) a pultos csajszi egy csöppet elcsodálkozott. Egyrészt, mert egyikünk fülében sem volt headset, másrészt, mert két kulcsot kértünk, pedig látszik rajtunk, hogy egy „csapat” vagyunk. Volt annyi eszünk, hogy a két legtávolabbi szoba kulcsát kértük, de most már nem számít, nem adjuk vissza. Azért a messzit nem egy egész szálloda alatt értettük, így kezdésnek.
Apuval megvártuk a csomagjainkat, aztán a repülőtér előtt fogtunk egy taxit és apa bediktálta a szállodánk címét. Természetesen melója van már, de lakásunk még nincs. Én is keresek valamilyen munkát, hogy minél hamarabb külön költözhessek. Érettségim már van, azzal nem lehet probléma. Ezen töprengtem a szállodáig. Miután kifizettük a fuvart és kipakoltunk a csomagtartóból jobban szemügyre vettem a szállodát. Hatalmas és nem tudom másképp kifejezni: csicsás. Mindegy. Remélhetőleg nem sokat leszünk itt.
Amint beléptünk a hallba, egy csomó headset-es emberkét láttunk összevissza rohangálni. Apával összenéztünk. Egy bólintással megegyeztünk, hogy ezek olyanok, mint a mérgezett egerek. Ezen a gondolaton mindketten elmosolyodtunk. Őszintén!!! Apa anya halála óta nem mosolygott, pedig alapvetően egy mosolygós, viccelődős, kedves ember. Mikor a portához értünk és kikértük a kulcsainkat,(mert megbeszéltük mielőtt elindultunk, hogy külön szobába leszünk, lehetőleg minél messzebb egymástól, hogy készülhessünk az új életünkre nagyrészt külön-külön) a pultos csajszi egy csöppet elcsodálkozott. Egyrészt, mert egyikünk fülében sem volt headset, másrészt, mert két kulcsot kértünk, pedig látszik rajtunk, hogy egy „csapat” vagyunk. Volt annyi eszünk, hogy a két legtávolabbi szoba kulcsát kértük, de most már nem számít, nem adjuk vissza. Azért a messzit nem egy egész szálloda alatt értettük, így kezdésnek.
Mikor beléptem a szobámba nem sok meglepetés ért. Ugyanolyan
hotelszoba, mint az eddigiek, amiben voltam. Azért a szokásos körülnézés nem
maradt el. Utána nekiálltam kipakolni a bőröndjeimből. A pakolással hamar
végeztem. Mielőtt lementem volna apához, hogy induljunk valami céges vacsira
még csekkoltam a neten a munkalehetőségeket. Találtam is egyet. Egy Nando’s
nevű étterembe keresnek pincérnőt. A legjobb az egészben, hogy nincs innen sem
messze, nem rossz a fizetés se és még tapasztalattal nem rendelkezőt is
felvesznek. Nem az álommunkám, de több a semminél. Gyorsan átöltöztem. Egy rózsaszín
pántos felsőt vettem fel, egy fekete csőfarmert, egy fekete magassarkút és néhány
kiegészítőt. Komolyabb sminket nem tettem fel csak egy szempillaspirált és
kész.
Kikapcsoltam a laptopom, a telefonomat a kezembe vettem,
hogy amíg leérek a hallba, felhívjam a Nando’s-osokat a munkával kapcsolatban
és miután bezártam a szobám elindultam a hallba, hogy onnan elindulhassunk
apával a céges vacsorára.
Betárcsáztam a számot és megnyomtam a hívás gombot:
- Halló! Ön a Nando’s HR- vezetőjét hívta. Miben
segíthetek?
- Jó napot kívánok! Malia Argent vagyok. A
pincérnői állás miatt hívom.
- Nagyszerű. Holnap után várunk az állásinterjúra.
Viszonthallásra!
- Köszönöm szépen. Viszont… –mielőtt befejezhettem
volna kinyomott. Luxus megvárni, míg elköszönök?! Nem egy litániában terveztem
ám elköszönni.
Mikor leértem a hallba, apa már várt. Mikor meglátott szó
szerint kiment a vér a fejéből. Teljesen lesápadva megszólalt:
- Malia, hogy gondoltad, hogy így eljössz egy
céges vacsorára, amiről tudod, hogy nem egy gyorsétteremben lesz? Tudtommal
ilyen göncben oda szokás járni.
- Hidd el apa, senkit nem fog érdekelni, hogy én
egy fekete farmerben és egy pántos felsőben jelenek-e meg, vagy egy kisestélyiben.
És mielőtt mondanád, nem fogok kisestélyit felvenni egy vacsorára, már csak
azért sem, mert nincs.
- Rendben, békén hagylak vele, de ígérd meg, hogy
legközelebb jobban odafigyelsz, hogy mit veszel fel egy ilyen eseményre.
- Rendben megígérem, hogy legközelebb jobban
odafigyelek. –mondtam monoton hangon.
- Lekötelezel. - nevetett.
- Haladjunk, mert elkésünk, ha így haladunk.
- Igazad van.
Chris szemszöge:
Na, erre kíváncsi leszek. Eddig csak fegyverkereskedői állásom volt. Ez a
meló teljesen új lesz. Nem értem egyébként ezt a céges vacsora dolgot. Már csak
azért sem, mert nem is cégnél kaptam állást és szerintem a testőröket nem szokás
meghívni csakúgy vacsorázni. Főleg nem egy csapat fiú. Az új állásom abból áll,
hogy 5 (gyakorlatilag kamasz) brit fiúra vigyázok. Igen, ez a One Direction.
Malia-nak direkt nem szóltam, hogy kik is lesznek ott, mert tudom, hogy nem
jött volna el, ha tudja, hogy ő lesz az egyetlen lány, ráadásul híres emberek
közé megy. Már csak azért sem, mert rögtön arra következtetne, hogy beképzelt
sztárok. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha nem mondaná rögtön a szemükbe a
véleményét, ahogy szokta.
Nem
értettem teljesen, hogy miért farmerben jön, mikor világosan megmondtam neki,
hogy szépen öltözzön fel. Nem azt mondtam, hogy kisestélyiben jöjjön, de
kereshetett volna valami elegánsabb ruhát is. A lányomból kiindulva, érdekes
este elé nézünk. Remélem, kellemesen fogok csalódni benne.
