1.rész

Malia szemszöge:

Végre leszállt a gépünk. Már nagyon untam ezt a kínai csávót itt mellettem. Esküszöm, azt hiszi, értem mit mond. Egész úton szövegelt és próbált flörtölni velem. Ez besült.
Apuval megvártuk a csomagjainkat, aztán a repülőtér előtt fogtunk egy taxit és apa bediktálta a szállodánk címét. Természetesen melója van már, de lakásunk még nincs. Én is keresek valamilyen munkát, hogy minél hamarabb külön költözhessek. Érettségim már van, azzal nem lehet probléma. Ezen töprengtem a szállodáig. Miután kifizettük a fuvart és kipakoltunk a csomagtartóból jobban szemügyre vettem a szállodát. Hatalmas és nem tudom másképp kifejezni: csicsás. Mindegy. Remélhetőleg nem sokat leszünk itt.
Amint beléptünk a hallba, egy csomó headset-es emberkét láttunk összevissza rohangálni. Apával összenéztünk. Egy bólintással megegyeztünk, hogy ezek olyanok, mint a mérgezett egerek. Ezen a gondolaton mindketten elmosolyodtunk. Őszintén!!! Apa anya halála óta nem mosolygott, pedig alapvetően egy mosolygós, viccelődős, kedves ember. Mikor a portához értünk és kikértük a kulcsainkat,(mert megbeszéltük mielőtt elindultunk, hogy külön szobába leszünk, lehetőleg minél messzebb egymástól, hogy készülhessünk az új életünkre nagyrészt külön-külön) a pultos csajszi egy csöppet elcsodálkozott. Egyrészt, mert egyikünk fülében sem volt headset, másrészt, mert két kulcsot kértünk, pedig látszik rajtunk, hogy egy „csapat” vagyunk. Volt annyi eszünk, hogy a két legtávolabbi szoba kulcsát kértük, de most már nem számít, nem adjuk vissza. Azért a messzit nem egy egész szálloda alatt értettük, így kezdésnek.

Mikor beléptem a szobámba nem sok meglepetés ért. Ugyanolyan hotelszoba, mint az eddigiek, amiben voltam. Azért a szokásos körülnézés nem maradt el. Utána nekiálltam kipakolni a bőröndjeimből. A pakolással hamar végeztem. Mielőtt lementem volna apához, hogy induljunk valami céges vacsira még csekkoltam a neten a munkalehetőségeket. Találtam is egyet. Egy Nando’s nevű étterembe keresnek pincérnőt. A legjobb az egészben, hogy nincs innen sem messze, nem rossz a fizetés se és még tapasztalattal nem rendelkezőt is felvesznek. Nem az álommunkám, de több a semminél. Gyorsan átöltöztem. Egy rózsaszín pántos felsőt vettem fel, egy fekete csőfarmert, egy fekete magassarkút és néhány kiegészítőt. Komolyabb sminket nem tettem fel csak egy szempillaspirált és kész.

Kikapcsoltam a laptopom, a telefonomat a kezembe vettem, hogy amíg leérek a hallba, felhívjam a Nando’s-osokat a munkával kapcsolatban és miután bezártam a szobám elindultam a hallba, hogy onnan elindulhassunk apával a céges vacsorára.

Betárcsáztam a számot és megnyomtam a hívás gombot:

-          Halló! Ön a Nando’s HR- vezetőjét hívta. Miben segíthetek?

-          Jó napot kívánok! Malia Argent vagyok. A pincérnői állás miatt hívom.

-          Nagyszerű. Holnap után várunk az állásinterjúra. Viszonthallásra!

-          Köszönöm szépen. Viszont… –mielőtt befejezhettem volna kinyomott. Luxus megvárni, míg elköszönök?! Nem egy litániában terveztem ám elköszönni.

Mikor leértem a hallba, apa már várt. Mikor meglátott szó szerint kiment a vér a fejéből. Teljesen lesápadva megszólalt:

-          Malia, hogy gondoltad, hogy így eljössz egy céges vacsorára, amiről tudod, hogy nem egy gyorsétteremben lesz? Tudtommal ilyen göncben oda szokás járni.

-          Hidd el apa, senkit nem fog érdekelni, hogy én egy fekete farmerben és egy pántos felsőben jelenek-e meg, vagy egy kisestélyiben. És mielőtt mondanád, nem fogok kisestélyit felvenni egy vacsorára, már csak azért sem, mert nincs.

-          Rendben, békén hagylak vele, de ígérd meg, hogy legközelebb jobban odafigyelsz, hogy mit veszel fel egy ilyen eseményre.

-          Rendben megígérem, hogy legközelebb jobban odafigyelek. –mondtam monoton hangon.

-          Lekötelezel. - nevetett.

-          Haladjunk, mert elkésünk, ha így haladunk.

-          Igazad van.

Chris szemszöge:

Na, erre kíváncsi leszek. Eddig csak fegyverkereskedői állásom volt. Ez a meló teljesen új lesz. Nem értem egyébként ezt a céges vacsora dolgot. Már csak azért sem, mert nem is cégnél kaptam állást és szerintem a testőröket nem szokás meghívni csakúgy vacsorázni. Főleg nem egy csapat fiú. Az új állásom abból áll, hogy 5 (gyakorlatilag kamasz) brit fiúra vigyázok. Igen, ez a One Direction. Malia-nak direkt nem szóltam, hogy kik is lesznek ott, mert tudom, hogy nem jött volna el, ha tudja, hogy ő lesz az egyetlen lány, ráadásul híres emberek közé megy. Már csak azért sem, mert rögtön arra következtetne, hogy beképzelt sztárok. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha nem mondaná rögtön a szemükbe a véleményét, ahogy szokta.

Nem értettem teljesen, hogy miért farmerben jön, mikor világosan megmondtam neki, hogy szépen öltözzön fel. Nem azt mondtam, hogy kisestélyiben jöjjön, de kereshetett volna valami elegánsabb ruhát is. A lányomból kiindulva, érdekes este elé nézünk. Remélem, kellemesen fogok csalódni benne.