4. fejezet

Sziasztok!

Bocsi, hogy nem voltam, de nincs mostanság túl sok időm. Tényleg nagyon sajnálom. :( Meghoztam a 4. fejezetet. Remélem tetszeni fog nektek. Írjatok légyszi egy pársort komiba, hogy tetszik, nem tetszik, folytassam, hagyjam abba. Köszi és jó olvasást :)

Az ötödik üzenet Zayn-től jött.

Ñ       Jól szórakoztam ma. Megismételhetnénk. xoxo Zayn

Válaszom:

Ñ       Mindenképp. :D

Ñ       Twitter? –hogy van ennek a srácnak ennyi energiája?

Ñ       Mi a neved? @maliargent

Ñ       Jó név ;) @zaynmalik

Bekapcsoltam gyorsan a laptopom. Twitter, @zaynmalik, követ. Fél másodperc múlva értesítés: Új követőd van Twitteren: @zaynmalik. Nem sokkal ezután új üzenetem érkezett: @zaynmalik. Miért nem lepődök meg? A beszélgetés:

Ñ       Hy

Ñ       Hello

Ñ       Tényleg ne haragudj az anyukáddal kapcsolatos kérdésért! L

Ñ       Nem haragszom. J

Ñ       Biztos? :/

Ñ       Ha még egyszer megkérdezed, haragudni fogok. :DDD

Ñ       Sir Yes Sir

Ñ       Hahaha de vicces kedvében van valaki.

Ñ       Hihi igen. J Akkor mikor találkozunk legközelebb?

Ñ       Amikor mondod. Hiszen nem én vagyok a sztár. Nem hozzám kell igazodni. ;)

Ñ       Kac-kac. Magácska is vicces kedvében van.

Ñ       Tudom. Na?

Ñ       Holnap? Elmegyek érted és elhozlak a 1D-házba. Oké?

Ñ       Ok. Megyek, mert olyan álmos vagyok, hogy mindjárt lefejelem a billentyűzetet.

Ñ       Jót röhögnék, ha úgy találnálak meg, amikor megyek érted, hogy egy komplett billentyűzet minta van az arcodon. :DDD

Ñ       Jaj, de humoros vagy.

Ñ       Na, aludj sokat, mert holnap nem lesz erőd a…-hez.

Ñ       A perverzkedéshez? –kicsi szünet után érkezett is a válasz.

Ñ       Nem éppen erre gondoltam, de mindegy.

Ñ       Miért mire gondoltál?

Ñ       Hülyéskedéshez.

Ñ       Mindegy. Majdnem ugyanaz.

Ñ       Hát, azért nem teljesen.

Ñ       Tudod mit? Mára hanyagoljuk ezt a beszélgetést, mert már nem vagyok toppon.

Ñ       Feltűnt.

Ñ       Jó éjt Zayn. Akkor holnap majd jössz. Mikor is jössz?

Ñ       10 óra. Legyél fitt, kipihent és készen. Ne pizsamában találjalak az ágy tetején! Bár érdekelne milyen pizsid van. ;)

Ñ       Meztelenül alszok. –nem vagyok bolond, nem alszok meztelenül. Egyszerűen kíváncsi vagyok a reakcióra.

Ñ       Komolyan?

Ñ       Aha. –tudhattam volna. J

Ñ       Véletlenül direkt korábban érkezem. Pontban 6-kor.

Ñ       Hát, nem hiszem, hogy bejutsz már csak azért sem, mert be van zárva az ajtó. :DDD

Ñ       Hidd el, megoldom. Malik bácsi mindent megold.

Ñ       Hát persze. Jó éjt Zayn.

Ñ       Jó éjt Malia. :*

Ennyi volt a beszélgetésünk. Amint a gép kikapcsolt, leraktam az éjjeli szekrényre és bedőltem a párnák közé. Rögtön mély álomba merültem.

Reggel arra ébredtem, hogy valami bámul. Vagy inkább valaki. Amikor megláttam, azt a barna szempárt, majdnem leestem az ágyról úgy megijedtem. Nem is a szemektől, hanem a tulajdonosuk közelségétől. Már épp a lefordulás szélén álltam, mikor két erős kar megragadott és visszarántott, mielőtt még megölelhettem volna a földet így korán reggel.

-          Jól vagy? –kérdezi aggódó tekintettel.

-          Igen, csak a szívbajt hoztad rám.

-          Nem úgy volt, hogy meztelenül alszol? –kérdezte csodálkozva. Annyira éreztem. Így lenne lottóötösöm.

-          Nem. Nem vagyok hülye. Nem alszok meztelenül soha.

-          Persze, persze.

-          Ne perszézzél! Tényleg nem szoktam.

-          Inkább öltözködj, mert már a srácok türelmetlenkednek, hogy mit csinálunk már ennyi ideig?

-          Miért nem ébresztettél fel?

-          Mert olyan kis aranyos voltál. Tudtad, hogy amikor megzavarnak az álmodban, felhúzod az orrod?

-          Nem. Nem láttam még magamat aludni. Honnan tudnám már nem azért, hogy kötözködjek?

-          Mit tudom én?

-          Jó, inkább felöltözök. –ezzel a mondattal, a kiválasztott ruhákkal a kezemben megindultam a fürdő felé.

-          Hová mész?

-          Ugye nem gondoltad, hogy előtted fogok átöltözni?

-          Mondjuk úgy, hogy reménykedtem benne.

-          Tudod, a remény hal meg utoljára.

-          Inkább öltözz, ne okoskodj! –mondta mogorván. Odaszaladtam hozzá és engesztelésképp nyomtam egy puszit az arcára és ráadásként még összeborzoltam haját. Nem vártam meg a reakcióját, egyszerűen beszaladtam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

3. fejezet

Elindultunk egy másik kis szoba felé.

-          Elnézést, kérdezhetek valamit? –fordultam Paulhoz.

-          Már kérdeztél. Csak nyugodtan mondd. –mosolyog rám.

-          Miért ül külön az apámmal? Megbeszélik a munkakörét vagy mi?

-          Jaj, de kis kíváncsi vagy. Egyrészt, másrészt pedig szeretném megismerni, ki fog vigyázni a fiaimra.

-          Apám egy bébiszitteri állást vállalt el?- szaladt ki a számon, miközben csodálkozva magam elé néztem. Gyorsan a szám elé is kaptam a kezem. Összenéztünk Paullal és elnevettük magunkat.

-          Ez tetszett. Nem, de majdnem igazad van. Ezek a srácok, néha nagyon gyerekesen viselkednek, de ezt hamarosan te is megtapasztalod valószínűleg.

Mielőtt feltehettem volna azt a rengeteg kérdést, ami hirtelen az eszembe jutott, beléptünk a kis szobába. Egy hat személyes kis asztal volt bent székekkel. Semmi több. Ja meg persze öt fiú, akik egymást köpködték köpőcsővel, amit a kosárba lévő kenyérrel töltöttek meg. Mondjuk úgy, hogy nagyon kellett erőlködnöm, hogy el ne röhögjem magam hangosan. Ám mielőtt elfogott volna a röhögő görcs, Paul köhintett egyet. A srácok erre fel sem figyeltek. Ekkor Paulnak elkezdett vörösödni a feje, ami még viccesebbé tette a szitut és újra próbálkozott, de ezúttal más hangnemben.

-          Srácok! Azonnal fejezzétek be és mutatkozzatok be a hölgynek!- hop-hop. Már csak simán hölgy vagyok, semmi ez vagy ilyesmi. Meglepődtem.

-          Ohh.- nyögték ki egyszerre. Erre elmosolyodtam. Látni kellett volna azokat a meglepett arcokat. Baromi vicces volt, de tényleg. Majd behaltam. Először egy rövid barna hajú, barna szemű srác kapcsolt és rögtön elém lépett, hogy bemutatkozzon.

-          Liam Payne vagyok,- de halkan még odasúgta- bocsi a fogadtatásért.

-          Semmi gond- mondtam hangosan-. Malia Argent vagyok.

Rám mosolygott, majd arrébb lépett, hogy a többiek is bemutatkozzanak. Követezőnek egy szőke, kék szemű fiú lépett elém szélesen mosolyogva. Nagyon édes volt.

-          Niall Horan. Örvendek a szerencsének.

-          Úgy szintén. Malia Argent.

A következő fiú is kék szemű volt, de barna hajú. Vigyorgott, mint a tejbe tök. Nagyon mókásan festett kenyérdarabbal a hajában.

-          Louis Tomlinson vagyok. Remélem, szeretsz viccelődni. –vigyorog rám.

-          Természetesen. Malia Argent, de ezt hallottad már egy párszor.

-          Meglehet.

-          Egyébként nagyon jó díszt választottál magadnak.

-          Milyen díszt? Én nem választottam díszt. –mindenkitől csak értetlen tekintetet kapok.

-          Oh, ne haragudj, de azt hittem azt a kenyér darabot dísznek szántad a fejedre.

A többi srác hangosan felnevetett. Sőt, még Paul is a hátam mögött.

-          Melyik idióta lőtte a hajamba a kenyeret?- fordult hátra, hogy fürkésző és villámló tekintettel végig mérje a társaságot. Mindenki egy emberként Niall-re mutatott. Louis megcsóválta a fejét és elindult felé. Azt hittem mindjárt felpofozza, de nem. Elkezdte csiklandozni. Niall hangosan felröhögött. Nem bírtam tovább, kiszakadt belőlem is a nevetés. Niall egyszerűen viccesen röhög. Nem lehet kibírni nevetés nélkül. Miután lenyugodtak a kedélyek, a göndör hajú srác lépett oda hozzám.

-          Harry Styles vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.

-          Én is örülök. Malia Argent.

-          Tetszik a neved.

-          Hát… köszönöm szépen.

Az utolsó fiú is odalépett hozzám és kedvesen és biztatón rám mosolygott. Lehet, hogy azt akarta sugallni, hogy ő a legnormálisabb és ne aggódjak, van köztük normális is.

-          Zayn Malik.- ahogy kimondta a nevét, azt hittem rosszul hallok, olyan szép hangja volt. Na meg azok a szemek…

-          Malia Diana Argent.

-          Diana?

-          Igen Diana. De ha így mersz hívni, nem lesz olyan szép hangod, mint most. –basszus, hogy én mekkora egy idióta vagyok. Ha egyszer kijutok innen, megverem magam. Azt még nem tudom, hogy, de megcsinálom.

-          Szóval szép hangom van?- incselkedett velem, pimasz mosollyal.

-          Nem ehetnénk? Már csak azért is, mert éhen halok. –tereltem a szót, amin újra elmosolyodott.

-          A számból vetted ki a szót. –szólalt meg Niall. - Olyan éhes vagyok, hogy egy egész zebrát képes lennék megenni.

A kaja jó volt. Semmi extra. Standard menü, rántott csirkemell sült krumplival. Közben viccelődtünk és megtudtam róluk pár alap dolgot és ez fordítva is lezajlott.

-          Mesélj még magadról! –kérte Harry.

-          Mit meséljek? –kérdezek vissza.

-          Amit szeretnél. –válaszol Liam.

-          Kérdezzetek. Mire vagytok kíváncsiak? –na, ezt nem kellett volna. Mindenki elkezdte ordibálni a kérdését, ráadásul egyszerre.

-          Van pasid? –ki más kérdezhette volna, mint Harry. A vacsora alatt azért lejött, hogy ki a nőcsábász a csapatban.

-          Honnan költöztél ide? –Niall

-          Hogy-hogy itt vagy velünk? Mármint, hogyan keveredtél ide?- Liam

-          Ismered a zenéinket? –Louis

-          Miután érdeklődsz? –Zayn

-          Várjatok skacok! Egyszerre csak egyre tudok válaszolni. Harry: nincs pasim és nem is akarok egy ideig, úgyhogy ne is próbálkozz!

-          Francba! Muszáj lesz egy csajt szereznem, mert megbolondulok ennyi pasi között.

-          Már nem fogsz. –jegyeztem meg halkan. De úgy tűnik nem voltam elég halk. Mindenki felém kapta a tekintetét és kitört belőlük a röhögés. Az este folyamán sokadszorra. Harry nem díjazta annyira a beszólásomat.

-          Ez tetszett. –pacsizott le velem Loui és Niall.

-          Következő kérdés Niall-től érkezett –mondtam gép hangon. Újabb röhögés volt a poénom jutalma. -: Honnan költöztél ide? És a helyes válasz: dobpergés- mondtam húzva az időt. Erre mind előrébb dőltek a széken. –Beacon Hills.

-          Olyan messziről?- bukott ki a kérdés Niall-ből.

-          Igen, olyan messziről, de jöjjön a következő kérdés, amit Liam küldött nekünk. Kezdjük azzal, hogy hogy nélkül kerültem ide. Egyébként repülővel.

-          Kac-kac, de humoros tetszik lenni, kedves Malia.

-          Ohh… Örülök, hogy te is így gondolod nem csak én.

-          De mégis. Miért ezt a várost választottad, hogy ide költözöl?

-          Nem én választottam, hanem az apám és azért, mert itt kapott állást.

-          Mit dolgozik?

-          A testőrötök lesz.

-          Wow. Az tök jó. Biztos olyan jó fej, mint te.  –bókolt Zayn. Jaj, de aranyos.

-          És előtte mivel foglalkozott? –tette fel azt a kérdést Loui, amire már számítottam.

-          Fegyverkereskedő volt eddig.

-          Ajjaj. Tényleg jobb, ha nem próbálkozok. Még a végén lelő egy puskával, ha megbántalak vagy nem jól szólok. De nem tenném. –rémült meg Harry.

-          Nem tenné, nem olyan. Majd megismeritek. Jó fej és szeret viccelődni, úgyhogy jól jártok vele.

-          És anyukád? Nem jött veletek? –kíváncsiskodott Niall.

-          Nem. –válaszoltam egyszerűen.

-          Miért nem? –kíváncsiskodott tovább Zayn.

-          Mert miatta költöztünk el. Vagyis inkább az emléke miatt.

-          Ezt nem értem. –értetlenkedett Niall. Nem csodálom, hiszen ezt nem mondtam el nekik az este folyamán.

-          Anyám öngyilkos lett egy féléve. Ne kezdjetek légyszi sajnálkozni, mert nem lesz jobb senkinek. És Niall, Zayn, mielőtt elkezdenétek hibáztatni magatokat, ne tegyétek, mert nem tudhattátok.

-          Te aztán könnyedén kezeled ezt a témát. –jegyezte meg Harry.

-          Nem, csak fél év búslakodás után rájöttem, hogy az élet ugyanúgy megy tovább, és ha tovább emésztem magam azért, ami nem is az én hibám, elrepül felettem az élet anélkül, hogy bármit is tettem volna.

-          Bölcs gondolat. –ismeri el Loui.

-          Térjünk át a következő kérdésre. Ez nem mástól érkezett, mint a mi drága Zayn Malikunktól. –Lou mintha egy kicsit felháborodott volna. –Lou, valami gond van?

-          Igen. –válaszolt tömören.

-          És el is árulod mi az?

-          Az én kérdésemet kihagytad.

-          Akkor változás állt be a játék menetében Hölgyeim és Uraim. Zayn Malik kérdését későbbre hagyjuk. Most jöjjön Louis William Tomlinson kérdése. Kérdésre kérdéssel válaszolok: milyen zenéiteket? Ismernem kellene? –mindenki végig vigyorogta a műsorvezetői alakításomat.

-          Új igaz barát!! –kiáltottak egyszerre és mind a nyakamba borultak.

-          Fiúk, magyarázzátok már el ezt, mert nem vagyok képben.

-          Mi egy világszerte ismert fiúbanda vagyunk, a One Direction. –magyarázta Liam.

-          Wow. …Még mindig nem értem.

-          Vannak emberek, akik csak a hírnevünk miatt akarnak velünk haverkodni és bármilyen hihetetlen az nem meglepő, hogy nem vagyunk odáig meg vissza a boldogságtól. –mondta tovább Zayn.

-          Ne aggódjatok. Most hallottam életemben először rólatok. Egyébként nem tűntök első ránézésre sztárnak.

-          Megnyugtató, hogy így gondolod. –könnyebbül meg Harry.

-          Térjünk vissza akkor Zayn kérdésére. Mi iránt érdeklődöm? Hmm… Tánc, lovaglás, mások szívatása… nagy vonalakban ennyi.

-          Lovaglás? Te lovagolsz? Nem tűnsz túl lovaglós alkatnak. –mondja Loui.

-          Lovagoltam, mielőtt eljöttünk Beacon Hills-ből. Ha valami bajom volt, csak felpattantam a lóra csakúgy szőrén és vágtattam a közeli erdőben. Itt kibeszéltem a bajaimat a lovamnak, Twisternek, és miután megnyugodtam hazamentem. Még a Beacon-ben maradt barátaim gondozzák, amíg nem szerzek neki egy helyet, ahol tarthatom.

-          Értem. –jött egyszerre az egyöntetű válasz.

-          Ne haragudjatok srácok, de mennem kell, mert már apáék is gondolom mindent kiveséztek ennyi idő alatt. Majd találkozunk még. Remélem.

-          Természetesen. –válaszolt Harry fülig érő vigyorral. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért még be fog próbálkozni, ha összefutnánk.

-          Mindenképp. –mondta vigyorogva Loui és Niall.

-          Örülök, hogy megismertünk és találkozunk még. Ebben 100%-ig biztos vagyok. –örvendezett Liam.

-          Én is örültem a találkozásnak. –köszönt el Zayn a helyiség ajtajában. –Megadnád a telefonszámod nekünk, hogy egyszerűbben megtaláljuk egymást? –lediktáltam nekik a számom és ezt megcsináltuk fordítva is.

Elköszöntünk és elváltunk egymástól. Apa is akkor jött ki Paul társaságában a másik szobából. Elég jókedvük volt. Tudhattam volna. Apa ezzel próbálta elűzni a rossz gondolatait anyáról. Zseniális volt ez a vacsora, de tényleg. Most még taxizhatok hazáig egy részeg férfival. Pompás. Nem tudom mi hiányzott az életemből.

­***

Miután apát ágyba dugtam és rázártam az ajtót, nyugodtan léptem be a saját szobámba. Az ajtót most is bezártam. Elmentem zuhanyozni, ami most nem tartott 5 percnél tovább. Bedőltem az ágyba. Félálomban voltam, amikor csipogott a fülem mellett a telefonom. SMS-em jött. Ráhagyom, majd holnap reggel megnézem. Még egyszer csipogott. Aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Csak megnézem. 5 üzenet, 5 feladó. Az egyik Scott volt, aki azt kérdezte, hogy vagyok, hogy tetszik Anglia, találtam-e már házat, és ha ráérek, hívjam fel. A másik feladó Stiles volt, aki ugyanazokat kérdezte, amiket Scott, de ő még hozzáfűzte, hogy Twister (a lovam) jól van. A harmadik Lydia volt. Imádom a csajt. Ő volt az egyik legjobb barátnőm Beacon Hills-ben. Ő is azokat a kérdéseket tette fel, mint a fiúk, de ő megkérdezte azt is, hogy láttam-e már jó pasikat. A negyedik emberem Kira volt. Hasonló kérdések, de azt még hozzátette, hogy mikor találkozunk legközelebb. Még egy napja sem váltunk el már azt kérdezi, mikor találkozunk. Mindannyiuknak válaszoltam röviden, majd megnéztem az ötödik SMS-t.

2. fejezet

Sziasztok!
Azt elfelejtettem leírni, hogy ez a történet nem 2015-ben játszódik, hanem nagyjából 2012-ben. Kitalált történet semmi köze a valósághoz gyakorlatilag. De hagyom is a rizsát, meghoztam a 2. fejezetet. Komizni ér. ;) Én

Malia szemszöge:

 Végre megérkeztünk. Ahogy kiszállok a taxiból egy óriási étterem tornyosult a fejem fölé. Nem hittem a szememnek. Nagy volt, de nem volt túl csicsázva, tök ízléses. Megnyugtató, hogy legalább nem kapok rosszalló pillantásokat. Legalábbis nem a ruhám miatt.

•   Készen állsz?- kérdezte apu.
•   Persze. Miért ne állnék?

A kérdésemre már nem válaszolt. Mikor beléptünk az étterembe egy barna hajú férfi sietett felénk.

•   Jó estét! Ön Mr. Argent?
•   Igen, én. -válaszolta apám.
•   Ez a hölgy is Önnel van? - kérdezi rám mutatva.

Majd felrobbantam. Mi az, hogy EZ a hölgy? Semmi EZ. Ő. Basszus. Még hogy az angolok a legilledelmesebb emberek a földön. Pff. Süket duma. Hol van ez a csávó az udvariasságtól? Mint én az amerikai elnökségtől. Magyarán: jó messze. Már nyitottam a szám, hogy visszaszóljak, és jól megmondjam neki a magamét, amikor apa belém könyökölt. Végül nyeltem egy nagyot és egész higgadtan megszólaltam:

§  Igen, én is az úrral vagyok Mr.… Elnézést, bemutatkozna?- nem hagyhattam ki. Ezt az „ez a hölgy”- ért kapta. Apa szúrós tekintettel rám nézett. Ezért még kapok a fejemre.

•   Jaj, tényleg. Milyen modortalan vagyok.
•   (Igen, feltűnt. - jegyzem meg magamban.)
•   Paul Higgins. Örvendek a szerencsének.
•   Úgy szintén. Malia Argent.
•   Kérem, kövessenek az asztalainkhoz.

Asztalaink? Milyen asztalaink? Egy kicsit lemaradtunk Paul mögött. Apa erre suttogva megszólal:

•   Hogy vagy képes így beszólni egy idegennek?
•   Egy: hogy nélkül, kettő: „ez a hölgy”. Már nem azért, de nem arról híresek az angolok, hogy milyen udvariasak. Hogy Paul nem angol az egyszer biztos. –jegyzem meg még mindig puffogva.
•   Kérlek, próbáld türtőztetni magad. Még nem is biztos ez az állásom és nem akarom, hogy már az elején elszúrd. Ráadásul még el sem kezdődött a vacsora.
•   Elég nagy probléma lenne, ha a lányod viselkedése miatt rúgnának ki.
•   Csak ígérd meg, hogy az este folyamán illedelmesebb leszel ennél! Sokkal illedelmesebb.
•   Rendben, megígérem, de csak miattad.

Félbeszakítottuk a beszélgetést, mert Paul megállt előttünk.

•   Chris, kérlek, menj be ebbe a helyiségbe és várj meg! Fél pillanat és ott vagyok csak a lányodat is leültetem- fordult apához Paul. - Ugye a lánya vagy?- kérdezte most tőlem.

Mégis kinek néz? A szeretőjének vagy mi? Apa szerintem látta a gondolataim és egy kiskutya pofit bevágott, hogy viselkedjek. Megjegyzem, nehezemre esett, de azért egy „ezt most komolyan kérdezed?” pillantást vetettem Paul felé.

•   Igen, a lánya vagyok.
•   Nagyszerű. Akkor Chris mindjárt megyek.

1.rész

Malia szemszöge:

Végre leszállt a gépünk. Már nagyon untam ezt a kínai csávót itt mellettem. Esküszöm, azt hiszi, értem mit mond. Egész úton szövegelt és próbált flörtölni velem. Ez besült.
Apuval megvártuk a csomagjainkat, aztán a repülőtér előtt fogtunk egy taxit és apa bediktálta a szállodánk címét. Természetesen melója van már, de lakásunk még nincs. Én is keresek valamilyen munkát, hogy minél hamarabb külön költözhessek. Érettségim már van, azzal nem lehet probléma. Ezen töprengtem a szállodáig. Miután kifizettük a fuvart és kipakoltunk a csomagtartóból jobban szemügyre vettem a szállodát. Hatalmas és nem tudom másképp kifejezni: csicsás. Mindegy. Remélhetőleg nem sokat leszünk itt.
Amint beléptünk a hallba, egy csomó headset-es emberkét láttunk összevissza rohangálni. Apával összenéztünk. Egy bólintással megegyeztünk, hogy ezek olyanok, mint a mérgezett egerek. Ezen a gondolaton mindketten elmosolyodtunk. Őszintén!!! Apa anya halála óta nem mosolygott, pedig alapvetően egy mosolygós, viccelődős, kedves ember. Mikor a portához értünk és kikértük a kulcsainkat,(mert megbeszéltük mielőtt elindultunk, hogy külön szobába leszünk, lehetőleg minél messzebb egymástól, hogy készülhessünk az új életünkre nagyrészt külön-külön) a pultos csajszi egy csöppet elcsodálkozott. Egyrészt, mert egyikünk fülében sem volt headset, másrészt, mert két kulcsot kértünk, pedig látszik rajtunk, hogy egy „csapat” vagyunk. Volt annyi eszünk, hogy a két legtávolabbi szoba kulcsát kértük, de most már nem számít, nem adjuk vissza. Azért a messzit nem egy egész szálloda alatt értettük, így kezdésnek.

Mikor beléptem a szobámba nem sok meglepetés ért. Ugyanolyan hotelszoba, mint az eddigiek, amiben voltam. Azért a szokásos körülnézés nem maradt el. Utána nekiálltam kipakolni a bőröndjeimből. A pakolással hamar végeztem. Mielőtt lementem volna apához, hogy induljunk valami céges vacsira még csekkoltam a neten a munkalehetőségeket. Találtam is egyet. Egy Nando’s nevű étterembe keresnek pincérnőt. A legjobb az egészben, hogy nincs innen sem messze, nem rossz a fizetés se és még tapasztalattal nem rendelkezőt is felvesznek. Nem az álommunkám, de több a semminél. Gyorsan átöltöztem. Egy rózsaszín pántos felsőt vettem fel, egy fekete csőfarmert, egy fekete magassarkút és néhány kiegészítőt. Komolyabb sminket nem tettem fel csak egy szempillaspirált és kész.

Kikapcsoltam a laptopom, a telefonomat a kezembe vettem, hogy amíg leérek a hallba, felhívjam a Nando’s-osokat a munkával kapcsolatban és miután bezártam a szobám elindultam a hallba, hogy onnan elindulhassunk apával a céges vacsorára.

Betárcsáztam a számot és megnyomtam a hívás gombot:

-          Halló! Ön a Nando’s HR- vezetőjét hívta. Miben segíthetek?

-          Jó napot kívánok! Malia Argent vagyok. A pincérnői állás miatt hívom.

-          Nagyszerű. Holnap után várunk az állásinterjúra. Viszonthallásra!

-          Köszönöm szépen. Viszont… –mielőtt befejezhettem volna kinyomott. Luxus megvárni, míg elköszönök?! Nem egy litániában terveztem ám elköszönni.

Mikor leértem a hallba, apa már várt. Mikor meglátott szó szerint kiment a vér a fejéből. Teljesen lesápadva megszólalt:

-          Malia, hogy gondoltad, hogy így eljössz egy céges vacsorára, amiről tudod, hogy nem egy gyorsétteremben lesz? Tudtommal ilyen göncben oda szokás járni.

-          Hidd el apa, senkit nem fog érdekelni, hogy én egy fekete farmerben és egy pántos felsőben jelenek-e meg, vagy egy kisestélyiben. És mielőtt mondanád, nem fogok kisestélyit felvenni egy vacsorára, már csak azért sem, mert nincs.

-          Rendben, békén hagylak vele, de ígérd meg, hogy legközelebb jobban odafigyelsz, hogy mit veszel fel egy ilyen eseményre.

-          Rendben megígérem, hogy legközelebb jobban odafigyelek. –mondtam monoton hangon.

-          Lekötelezel. - nevetett.

-          Haladjunk, mert elkésünk, ha így haladunk.

-          Igazad van.

Chris szemszöge:

Na, erre kíváncsi leszek. Eddig csak fegyverkereskedői állásom volt. Ez a meló teljesen új lesz. Nem értem egyébként ezt a céges vacsora dolgot. Már csak azért sem, mert nem is cégnél kaptam állást és szerintem a testőröket nem szokás meghívni csakúgy vacsorázni. Főleg nem egy csapat fiú. Az új állásom abból áll, hogy 5 (gyakorlatilag kamasz) brit fiúra vigyázok. Igen, ez a One Direction. Malia-nak direkt nem szóltam, hogy kik is lesznek ott, mert tudom, hogy nem jött volna el, ha tudja, hogy ő lesz az egyetlen lány, ráadásul híres emberek közé megy. Már csak azért sem, mert rögtön arra következtetne, hogy beképzelt sztárok. Ezzel nem is lenne akkora baj, ha nem mondaná rögtön a szemükbe a véleményét, ahogy szokta.

Nem értettem teljesen, hogy miért farmerben jön, mikor világosan megmondtam neki, hogy szépen öltözzön fel. Nem azt mondtam, hogy kisestélyiben jöjjön, de kereshetett volna valami elegánsabb ruhát is. A lányomból kiindulva, érdekes este elé nézünk. Remélem, kellemesen fogok csalódni benne.

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust. Nem lett egy nagy durranás, de valamennyire bevezeti a további történetet. Megtennétek nekem, hogy hozzászólásban legalább annyit írtok, hogy min javítsak vagy ilyesmit? Nem soká hozom az első részt is. Előre is köszi a visszajelzéseket. Én

Újra úton. Ezt nem tudom elhinni. Képtelenek vagyunk több évet eltölteni egy helyen?

A nevem Malia Diana Argent. Vagy a Malia-t, vagy a Diana-t kellett volna kihagyni belőle, de nem számít. 18 leszek három hónap múlva.

Az apám fegyverkereskedő, anyám... anyám tulajdonképpen nem mondta még mit is dolgozik pontosan. Egyszer árubeszerző volt egy ruhaüzletben, de ennyi. Többet már sosem fogok megtudni a munkáiról, mert féléve halt meg.  Most ezért ülök a repülőn az apámmal, mert (állítása szerint) Londonban kapott egy jól fizető állást, de én tudom, hogy nem csak ezért jöttünk el Beacon Hills-ből. Túl sok családtag halt meg ebben a városban rövid időn belül. Egy hónappal anya előtt halt meg apa húga (rejtélyes körülmények között) és erre még rátett egy lapáttal anya öngyilkossága. Apám képtelen feldolgozni, hogy még neki sem mondta el, hogy valami baja van. Megértem. Nekem anya a búcsúlevelében azt írta, hogy depressziós volt és ne haragudjak rá.Nem tudtam mit csinálni. Ha szól segítettünk volna. Ráadásul nem is látszódott volna rajta ha depressziós, nem? Ennyit a szánalmas kis életemről.
Kíváncsi vagyok Londonra két okból is. Az egyik, hogy még sosem jártam itt, a másik pedig, hogy még senkitől sem hallottam róla azon kívül, hogy elég esős az időjárás. Bár ez nem túlzottan rendít meg, mert Beacon Hills sem a napfény városa. Majd meglátjuk.

Szereplők

Szereplők:

Név: Malia Diana Argent

Kor: 17

Becenév: Malia, Dia

Érdeklődés: tánc, lovaglás, zene

Családi státusz: egyedülálló

Magamról: Szókimondóbb vagyok, mint az átlag és ez nem minden esetben jó. Legalábbis nekem. Azt mondják, kitartó vagyok, és inkább fiús típus vagyok, mint lányos. Azt tudni kell rólam, hogy a szeretteimért mindenre képes vagyok. Szeretek sokat aludni.

Név: Christopher Argent

Kor: 38

Becenév: Chris, Toffy

Érdeklődés: fegyverek, Forma-1, filmezés

Családi státusz: özvegy

Magamról: Mindig is fegyverkereskedő voltam. Alapvetően vidám és kedves, viccelődős ember vagyok, de ha a barátaimról, vagy a családomról van szó, mindent elkövetek, hogy nekik jó legyen, ha az az életembe kerül, akkor is.

One Direction: Őket gondolom nem kell bemutatni.

Scott McCall (Szkátt Mekkól) (18 éves, Kira párja, Malia barátja)

Stiles Stilinski (Stájlsz Sztilinszki) (18 éves, Lydia párja, Malia barátja)

Kira Yukimura (Kira Jukimura) (18 éves, Scott párja, Malia barátnője)

Lydia Martin (Lídia Mártin) (18 éves, Stiles párja, Malia barátnője)

Derek Hale (Derek Hél) (19 éves, Malia barátja)

Aiden és Ethan Corner (Éjden és Íthön) (18 évesek, Malia unokatestvérei)

Jordan Parrish (Jorden Perris) ( 21 éves, Malia barátja)

Eric Sutor (Malia munkatársa, 19 éves)

Sziasztok!
Ez a blog egy lányról fog szólni, aki találkozik a One Direction-nel és nagyon jó barátok lesznek. Az egyik bandataggal több is lesz köztük. Szerepelni fognak benne egy tinisorozat szereplői. A sorozat a Teen Wolf.
A történetet már elkezdtem, de még elég képlékeny. Nem akarok sokáig pofázni. Amatőr történetre gondoljatok, mert ez az 1. blogom. A részeket még nem tudni, milyen időközönként rakom fel, majd kiderül.
 További kellemes nyarat mindannyiótoknak! :D Én